Az egér és az egérfogo

Elgondolkodtató tanmese

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne.
Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza. ...

Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát.
A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron. Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...

Forrás: Internet

Galambfalva

22. Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket. (Jan 16,22)






Egy kisgyermek hazafelé utazott a vasárnapi iskolából, és egy férfi mellett ült az autóbuszban. A férfi, aki nyilvánvalóan ateista volt, amikor látta a gyermek kezében a vasárnapi iskolai anyagot, elhatározta, hogy kigúnyolja a gyermeket. Ezt mondta neki: "Mondd meg, hogy hol van Isten, és adok neked egy almát!" A vasárnapi iskolás kisleány okosan odafordult utastársához, és válaszul ezt mondta: "Uram, ha mutat nekem egyetlen helyet, ahol nincs Isten, én adok önnek egy kosár almát."

Isten mindenütt jelenvalósága




"Anyuka, ki teremtette Istent?" "Ez nehéz kérdés, Jancsika. Miért nem mész ki az udvarra játszani?" - válaszolt a zavarba került édesanya. Amikor Jancsika tovább erőltette a kérdést, az édesanya ihletést érzett arra, hogy levegye ujjáról a gyürüt, és átadva fiacskájának így szóljon hozzá: "Itt van, Jancsika. Mutasd meg nekem a gyürü kezdetét és végét! Isten ugyanilyen. Fiam, neki nincs sem kezdete, sem vége."

Isten végtelensége






Fogyatékos gyermekek intézetében egy kislányhoz odament egy jól öltözött, de tapintatlan látogató, és ezt írta föl neki a palatáblájára: "Kedveském, miért vagy süketnéma?" Könnyek szöktek a leány szemébe, aztán egy kis idő után kezébe vette az irónt, és ezt írta: "Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted." Azt is kérdezhette volna válaszképpen: "Ön miért hall és miért tud beszélni?" Nem furcsa, hogy inkább az élet szenvedéseivel kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, és nem a kapott áldásokról? Vajon megérdemeljük az áldásokat?

Szenvedés, Gyüjtötte: dr. Gerzsenyi László

kusmődi kiruccanás

Egy nagy ima-összejövetelen egy eléggé dicsekvő férfi fölállt és ezt mondta: "Testvéreim, Sion vén hajóján utazom, és a menny felé tartok tizenhat csomós sebességgel. Hamarosan bevitorlázom az áldottak kikötőjébe!" Egy másik férfi még nagyobb elbizakodottsággal mondta a következőket: "Én is Sion vén hajóján utazom, és a menny felé tartok harminc csomós sebességgel. Hamarosan bevitorlázom az áldottak kikötőjébe." Aztán egy harmadik férfi állt fel még fellengzősebben dicsekedve: "Testvéreim, én is Sion vén hajóján utazom, egy gőzhajón iszonyatos lóerővel, és ezen a gőzhajón hamarosan befutok az áldottak kikötőjébe." Aztán egy egyszerü; keresztyén asszony állt fel és ezt mondta: "Testvéreim, én már a menny felé tartok hetven év óta, és gyalog haladok. Feltételezem az eddig tapasztaltak alapján, hogy gyalog kell mennem az út végéig. Ha valaki közületek gőzhajón megy, és nem vigyáz, felrobbantja a gőztartályt." Bárcsak így dicsekednénk: "Nem vagyok az, akinek lennem kellene. Nem vagyok az, ami lenni akarok. Nem vagyok az, ami remélhetőleg leszek. De Isten kegyelméből már nem vagyok az, aki voltam." Sohase hagyjuk ki Isten kegyelmét!

Mennyország, dr. Gerzsenyi László

Irgalom

Bea, egyik volt osztalytarsam,
Papirkutya 1

"Egyszer egy hatalmas és gyönyöru márványtömböt szállítottak a görög Parosz szigetérol a híres szobrászhoz, Canovához. Azt akarták, hogy abból a márványból faragja ki a nagy Napóleon szobrát. A muvész gondosan áttekintette a márványtömböt, mielott elkezdte volna munkáját, és fölfedezett egy vékony vörös csíkot, ami végigfutott az egész tömbön. Az avatatlan szemnek az jelentéktelen elszínez0désnek tunt, de Canova ezt mondta: "Nem tudok ezzel dolgozni, mert hiba van benne. Nem tökéletesen tiszta és fehér. Nem érintem vésommel a márványtömböt." Ezért elutasította a megbízást. Gondoljunk arra, hogy milyen tökéletlenségeket fedez föl Isten mindentudó tekintete még a legtisztább emberi jellemekben is! De ennek ellenére nem utasít el minket. Valóban csodálatos az o irgalma irántunk! (Gyujtötte: dr. Gerzsenyi László)"
Soskut
Vargyas

In the nature

Az embernek napjai olyanok, mint a fu, úgy virágzik, mint a mezonek virága.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az o helye sem ismeri azt többé. (zsolt 103,15-16)

Elgondolkodtató...

Egyszer egy jól keresô apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz errôl az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ôk meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

forrás:internet

Keresztúri kitérô

Ez jött ki belolem amikor meglattam elöször, nekem nagyon bejon a foto efektek nelkul is de igy jobban kiemeli a festmenyt(A képen ifj. V. Ernô lathato )
Katika
1 Mosoly olyan mint az influenza...

"ELKAPOD"anélkül hogy tudnád
Amikor ma valaki rám mosolygott,
Akaratom ellenére - azonnal- én is rámosolyogtam.
Nem mentem messzire és egy másik emberkével találkoztam aki rámnézett...
meglátta mosolyomat, és anélkül hogy észrevette volna: ö; is "elkapta".
A mosolyra gondolván, rájöttem hogy egy szuper dolog...
és arra vágytam hogy körüljárja a földet.
Tehát, ha azt érzed hogy egy kis mosoly bujkál az ajkadon,
nagyon kérlek... ne engedd hogy elvesszen.
Add tovább, és igy együtt sikerül "megfertözni" az egész világot!
Küldd tovább ahogy megkaptad!!!

Mellory
indulasnál...

A megbocsátás

Corrie ten Boom a megbocsátást egy harangkötélhez hasonlította. Ha harangozni akarunk, akkor egy darabig húzni kell a kötelet, mire megszólal a harang. Ten Boom mondta, hogy a megbocsátás a kötél húzása, hogy szóljon a harang. Ez ennyire egyszerű. Amikor rendszeresen meghúzzuk a harangkötelet, a harang egyenletesen szól, a lendület viszi tovább. Ha a kötelet elengedjük, a harang még szól egy darabig, de végül elhal a hangja. Ha elhatározzuk, hogy megbocsátunk valakinek, a régi érzések még továbbra is bennünk vannak a keményszívűségből. De ha a megbocsátásnak adunk helyet, a keményszívűség lassan elhal.

A megbocsátás nem érzés, hanem cselekedet.

(forrás: dr. Gerzsenyi László: Illusztrációk gyűjteménye)

Módosítás: 2010. június 26. szombat, 20:40

2010 nyár

Ujbol raszantam magam es bemutatok nektek nehany kepet meg erdekes beszolasokat a blogomba