Galambfalva

22. Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket. (Jan 16,22)






Egy kisgyermek hazafelé utazott a vasárnapi iskolából, és egy férfi mellett ült az autóbuszban. A férfi, aki nyilvánvalóan ateista volt, amikor látta a gyermek kezében a vasárnapi iskolai anyagot, elhatározta, hogy kigúnyolja a gyermeket. Ezt mondta neki: "Mondd meg, hogy hol van Isten, és adok neked egy almát!" A vasárnapi iskolás kisleány okosan odafordult utastársához, és válaszul ezt mondta: "Uram, ha mutat nekem egyetlen helyet, ahol nincs Isten, én adok önnek egy kosár almát."

Isten mindenütt jelenvalósága




"Anyuka, ki teremtette Istent?" "Ez nehéz kérdés, Jancsika. Miért nem mész ki az udvarra játszani?" - válaszolt a zavarba került édesanya. Amikor Jancsika tovább erőltette a kérdést, az édesanya ihletést érzett arra, hogy levegye ujjáról a gyürüt, és átadva fiacskájának így szóljon hozzá: "Itt van, Jancsika. Mutasd meg nekem a gyürü kezdetét és végét! Isten ugyanilyen. Fiam, neki nincs sem kezdete, sem vége."

Isten végtelensége






Fogyatékos gyermekek intézetében egy kislányhoz odament egy jól öltözött, de tapintatlan látogató, és ezt írta föl neki a palatáblájára: "Kedveském, miért vagy süketnéma?" Könnyek szöktek a leány szemébe, aztán egy kis idő után kezébe vette az irónt, és ezt írta: "Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted." Azt is kérdezhette volna válaszképpen: "Ön miért hall és miért tud beszélni?" Nem furcsa, hogy inkább az élet szenvedéseivel kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, és nem a kapott áldásokról? Vajon megérdemeljük az áldásokat?

Szenvedés, Gyüjtötte: dr. Gerzsenyi László

kusmődi kiruccanás

Egy nagy ima-összejövetelen egy eléggé dicsekvő férfi fölállt és ezt mondta: "Testvéreim, Sion vén hajóján utazom, és a menny felé tartok tizenhat csomós sebességgel. Hamarosan bevitorlázom az áldottak kikötőjébe!" Egy másik férfi még nagyobb elbizakodottsággal mondta a következőket: "Én is Sion vén hajóján utazom, és a menny felé tartok harminc csomós sebességgel. Hamarosan bevitorlázom az áldottak kikötőjébe." Aztán egy harmadik férfi állt fel még fellengzősebben dicsekedve: "Testvéreim, én is Sion vén hajóján utazom, egy gőzhajón iszonyatos lóerővel, és ezen a gőzhajón hamarosan befutok az áldottak kikötőjébe." Aztán egy egyszerü; keresztyén asszony állt fel és ezt mondta: "Testvéreim, én már a menny felé tartok hetven év óta, és gyalog haladok. Feltételezem az eddig tapasztaltak alapján, hogy gyalog kell mennem az út végéig. Ha valaki közületek gőzhajón megy, és nem vigyáz, felrobbantja a gőztartályt." Bárcsak így dicsekednénk: "Nem vagyok az, akinek lennem kellene. Nem vagyok az, ami lenni akarok. Nem vagyok az, ami remélhetőleg leszek. De Isten kegyelméből már nem vagyok az, aki voltam." Sohase hagyjuk ki Isten kegyelmét!

Mennyország, dr. Gerzsenyi László

Irgalom

Bea, egyik volt osztalytarsam,
Papirkutya 1

"Egyszer egy hatalmas és gyönyöru márványtömböt szállítottak a görög Parosz szigetérol a híres szobrászhoz, Canovához. Azt akarták, hogy abból a márványból faragja ki a nagy Napóleon szobrát. A muvész gondosan áttekintette a márványtömböt, mielott elkezdte volna munkáját, és fölfedezett egy vékony vörös csíkot, ami végigfutott az egész tömbön. Az avatatlan szemnek az jelentéktelen elszínez0désnek tunt, de Canova ezt mondta: "Nem tudok ezzel dolgozni, mert hiba van benne. Nem tökéletesen tiszta és fehér. Nem érintem vésommel a márványtömböt." Ezért elutasította a megbízást. Gondoljunk arra, hogy milyen tökéletlenségeket fedez föl Isten mindentudó tekintete még a legtisztább emberi jellemekben is! De ennek ellenére nem utasít el minket. Valóban csodálatos az o irgalma irántunk! (Gyujtötte: dr. Gerzsenyi László)"
Soskut
Vargyas