22. Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket. (Jan 16,22) 
Egy kisgyermek hazafelé utazott a vasárnapi iskolából, és egy férfi mellett ült az autóbuszban. A férfi, aki nyilvánvalóan ateista volt, amikor látta a gyermek kezében a vasárnapi iskolai anyagot, elhatározta, hogy kigúnyolja a gyermeket. Ezt mondta neki: "Mondd meg, hogy hol van Isten, és adok neked egy almát!" A vasárnapi iskolás kisleány okosan odafordult utastársához, és válaszul ezt mondta: "Uram, ha mutat nekem egyetlen helyet, ahol nincs Isten, én adok önnek egy kosár almát."
Isten mindenütt jelenvalósága
"Anyuka, ki teremtette Istent?" "Ez nehéz kérdés, Jancsika. Miért nem mész ki az udvarra játszani?" - válaszolt a zavarba került édesanya. Amikor Jancsika tovább erőltette a kérdést, az édesanya ihletést érzett arra, hogy levegye ujjáról a gyürüt, és átadva fiacskájának így szóljon hozzá: "Itt van, Jancsika. Mutasd meg nekem a gyürü kezdetét és végét! Isten ugyanilyen. Fiam, neki nincs sem kezdete, sem vége."
Isten végtelensége
Fogyatékos gyermekek intézetében egy kislányhoz odament egy jól öltözött, de tapintatlan látogató, és ezt írta föl neki a palatáblájára: "Kedveském, miért vagy süketnéma?" Könnyek szöktek a leány szemébe, aztán egy kis idő után kezébe vette az irónt, és ezt írta: "Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted." Azt is kérdezhette volna válaszképpen: "Ön miért hall és miért tud beszélni?" Nem furcsa, hogy inkább az élet szenvedéseivel kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, és nem a kapott áldásokról? Vajon megérdemeljük az áldásokat?
Szenvedés, Gyüjtötte: dr. Gerzsenyi László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése