Egy nagy ima-összejövetelen egy eléggé dicsekvő férfi fölállt és ezt mondta: "Testvéreim, Sion vén hajóján utazom, és a menny felé tartok tizenhat csomós sebességgel. Hamarosan bevitorlázom az áldottak kikötőjébe!" Egy másik férfi még nagyobb elbizakodottsággal mondta a következőket: "Én is Sion vén hajóján utazom, és a menny felé tartok harminc csomós sebességgel. Hamarosan bevitorlázom az áldottak kikötőjébe." Aztán egy harmadik férfi állt fel még fellengzősebben dicsekedve: "Testvéreim, én is Sion vén hajóján utazom, egy gőzhajón iszonyatos lóerővel, és ezen a gőzhajón hamarosan befutok az áldottak kikötőjébe." Aztán egy egyszerü; keresztyén asszony állt fel és ezt mondta: "Testvéreim, én már a menny felé tartok hetven év óta, és gyalog haladok. Feltételezem az eddig tapasztaltak alapján, hogy gyalog kell mennem az út végéig. Ha valaki közületek gőzhajón megy, és nem vigyáz, felrobbantja a gőztartályt." Bárcsak így dicsekednénk: "Nem vagyok az, akinek lennem kellene. Nem vagyok az, ami lenni akarok. Nem vagyok az, ami remélhetőleg leszek. De Isten kegyelméből már nem vagyok az, aki voltam." Sohase hagyjuk ki Isten kegyelmét!Mennyország, dr. Gerzsenyi László
Egyszer egy jól keresô apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Corrie ten Boom a megbocsátást egy harangkötélhez hasonlította. Ha harangozni akarunk, akkor egy darabig húzni kell a kötelet, mire megszólal a harang. Ten Boom mondta, hogy a megbocsátás a kötél húzása, hogy szóljon a harang. Ez ennyire egyszerű. Amikor rendszeresen meghúzzuk a harangkötelet, a harang egyenletesen szól, a lendület viszi tovább. Ha a kötelet elengedjük, a harang még szól egy darabig, de végül elhal a hangja. Ha elhatározzuk, hogy megbocsátunk valakinek, a régi érzések még továbbra is bennünk vannak a keményszívűségből. De ha a megbocsátásnak adunk helyet, a keményszívűség lassan elhal.
