Egy egyszerű gesztus

"Mindenki lehet nagy ember...mert bárki képes másokat szolgálni. A szolgálathoz nem kell egyetemi végzettség. Nem kell hozzá egyeztetni az alanyt az állítmánnyal. Csak hálatelt szív kell hozzá, szeretettől áthatott lélek." - Martin Luther King

Egyik nap Mark hazafelé tartott az iskolából, amikor észrevette, hogy az előtte haladó fiú megbotlott, és elejtette a holmiját:
Egy csomó könyvet, két melegítő felsőt, egy baseball ütőt, meg egy kesztyűt és egy kis magnót. Mark letérdelt,
és segített összeszedni a szétszórt tárgyakat. Mivel egy irányba igyekeztek, megosztották a cipelnivalót.

Útközben Mark megtudta, hogy a fiút Billnek hívják, imádja a videojátékokat, a baseballt és a történelmet,a többi tantárggyal viszont hadilábon áll, és épp most szakított a barátnőjével.

Billiék háza volt közelebb, s odaérve a fiú, behívta markot egy kólára meg egy kicsit tévézni.
Vidáman nevetgélve és tereferélve töltötték a délutánt, azután Mark hazament.
Attól kezdve rendszeresen találkoztak, párszor egymásnál ebédeltek.
Az általános iskola után történetesen ugyanabba a gimnáziumban tanultak tovább.
Az évek során mindketten hosszabb-rövidebb kapcsolatokba bonyolódtak,
azután elérkezett a várva várt érettségi. Három héttel a vizsgák előtt Bill szólt Marknak, hogy beszélni szeretne vele.
Eszébe jutatta az évekkel azelőtti napot, amikor először találkoztak.
---Sohasem gondolkoztál el azon, miért cipeltem akkor annyi mindent magammal?
Tudod, kiürítettem a benti szekrényemet, mert nem akartam rendetlenséget hagyni magam után.
Elcsentem anyám altatóját, s aznap öngyilkosságot készültem elkövetni
De ahogy végig dumáltuk és -nevettük a délutánt, rájöttem ha megölöm magam,
elszalasztom az ilyen alkalmakat, pedig sok hasonló jöhet még. Látod, Mark, amikor fölszedted a könyveimet, sokkal többet tettél értem, mint hitted. Megmentetted az életemet.(forrás: Jack Canfield, Mark Victor Hansen: Erőleves a Léleknek)