Havas

Jézus levele a karácsonyt ünneplőkhöz

Kedves Szeretteim!

Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tünik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-müsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelött kezdödött.

Az elsô idökben ugy tünt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentöségét az ünnepnek.
Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörüen becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége - mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdödött, én kívül maradtam, bezárták elüttem az ajtót. Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni...
Habár azigazség az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták elöttem az ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban. Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt. Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá: Télapó, Télapó! - mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami - de nem, én nem kaptam semmit.
Te, hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem? Megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. És - tudjátok - ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe!

Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelött azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem öket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.

Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jónéhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat - Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el?
Kérlek, feltétlenül jelezz vissza,

részt akarsz-e venni az örömünnepemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetükkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok. Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek - kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás...

Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent elökészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek. A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek:

Jézus Krisztus

Világitás

Este kiugrottam egy orára fotozkodnia temetöbe, elejen meg volt mozgás de a végefele nyugott csend uralkodott mindenütt a vegen picit irtoztam is de megérte.

a kereszt pályázat ota mindenbe a keresztet keresem ill. látom (October 2 bejegyzés, itt megkapod)

Arad Night

Nagyon sok a látnivalo Aradon csak idö kell több

Ez a fa pénteken igy nézet ki és vasarnap mar egy levele sem volt
nem semmi gép



bisztos belül is lenne erdekesség



Itt este 9 körül is tele van a járda emberekkel nem mint nálunk
Dr. Robert E. Speer amerikai misszionárius mesél egy történetet egy iös szobrászról, aki egy alakot vésett éppen egy márványdarabból, ami majd egy fali mélyedésben fog állni, és a hátát soha nem látja senki. ö mégis ugyanolyan gondos figyelemmel dolgozott az alak hátán, mint a látható részeken. Valaki megkérdezte töle: "Miért dogozol annyit az alak hátulján? Senki nem látja úgysem." "Ó, Isten mindig látni fogja azt. Nem vagyok benne biztos, hogy vajon nem életünk homályos részeit nézi-e Isten inkább, mint azt, amit a valódi életünknek tekintünk, és amit az emberek látnak. Isten végül is az életünk hátterét figyeli." Ez a mi szívünk.

Isten mindent lát
Tetszett ez a felirat

Vagon ablakát betörtek

Butterfly

(Forras: internet)
Családunk számos éven át támogatott egy árva lányt Görögországban. Végül áthoztuk őt saját országunkba, hogy nálunk éljen. Egy napon elvittem őt magunkkal a gyülekezetbe, és amíg ott volt, elmondta bizonyságtételét. Többek közt ezt mondta: "Isten megengedte nekem, hogy árva legyek. Gonosz emberek megölték édesapámat. Édesanyám rákban halt meg. Isten tudta, mit cselekszik. Mivel árva lettem, egy keresztyén árvaházba kerültem, ahol megismertem Krisztust. Ha nem lettem volna árva, talán sohasem ismertem volna meg Jézus Krisztust."

Isten bölcsessége

Keresztelö

Nagyon szép alkalom volt, nekem meg ez az elso keresztelömés az elsö alkalom ebbe a templomba. A sarga ablakok miatt jo a hangulata a templomnak , a térhatárs is elbüvölö.
A kis csöpség egy ennivalo Teremtmény, amig a szertertás folyt egy sirás se hangzott el nagyon jol viselte a tomeget magakörül


Egy keresztyén üzletember nagy veszteségeket szenvedett, és kísértésbe esett afelöl, hogy kétségbe vonja Isten jóságát. "Miért engedte meg Isten, hogy ilyen csapások érjenek?" Egy este, amint kiábrándultan búslakodott a kandalló elött, hatéves fia odament hozzá, és az ölébe ült. Az apa köpenyén függött egy mottó a következö szöveggel: "Isten tettei mindig tökéletesek." "Apu, mit jelent az, hogy tökéletes?" - kérdezte a kisfiú. Mielött az apa válaszolhatott volna, a kisfiú így folytatta: "Nem azt jelenti, hogy Isten sohasem téved?" Éppen ez a gondolat kellett az apának. Átölelve fiát ezt mondta: "Igen, kisfiam, ez pontosan ezt jelenti!"

Isten nem téved(forrás: internet)




Ez az APA -Lánya foto az egyok kedvencem


végül egy "családfoto"